Európa közepén, Magyarország észak-keleti részén fekszik az UNESCO által 2002-ben világörökségi helyszínné nyilvánított borvidék, Tokaj-Hegyalja, melyet a világon elsőként, 1737-ben nyilvánítottak zárt borvidékké. Különösen gazdag geológiai hátterét hozzávetőleg 15 millió évvel ezelőtt működő 1000 vagy annál is több vulkán és gejzír alakította ki. Ezek a vulkánok járultak hozzá a borvidék dűlőinek változatosságához, ezáltal alakult ki az a ma is gyorsan melegedő, jó hőtartó képességű vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit és ezek tufáira épülő kőzet), mely ásványosságot, karakterességet kölcsönöz az itt születő boroknak. Tokaj és Tarcal dűlőiben löszösebb, lazább a talaj, ez még tovább finomítja a Tokajban készülő borok ízvilágát és még megfelelőbb körülményeket teremt a löszfalakba vájt borospincék számára. A borvidék többi részén pedig kötöttebb,agyagosabb talaj(sárga,vörös,barna agyag) a jellemző. Meghatározó tényező az egyedi klíma is: a Bodrog és a Tisza találkozásánál ugyanis a déli lejtők olyan sok napsütést, illetve különleges mennyiségű és minőségű párát és vizet kapnak, mely rendkívüli mértékben kedvez a Botrytis Cinerea (nemespenész) kialakulásának – ez pedig döntő szerepet játszik a Tokaji borok előállításában: mondhatni ez az a titokzatos összetevő, amitől a Tokaji borok olyan jellegzetes karakterük lesz. Fontos megemlíteni a szőlőfajtákat is: a Furmint, a Hárslevelű és a Sárga muskotály évszázadok óta honosak ezen a területen. A Tokaji Borvidék egyedülálló a világon: ezen a kevesebb, mint 6000 hektárnyi területen olyan különleges, édes, ásványos borok születnek, amelynek évszázadok óta járnak csodájára. Az innen származó palackok a legkülönbek az elsőrangú magyar borok közül: számos koronás fő asztalát díszítették, rajongott értük Mozart, Goethe és Schubert, ma pedig világszerte az ínyencek kedvencei.